< Előző | Tartalom | Következő >
9.7.3 Rögzítőelemek
9.7.3.1 A rögzítőelemeket úgy kell kialakítani, hogy a normál szállítási körülmények között fellépő statikus és dinamikus igénybevételeket el tudják viselni. Rögzítőelemnek számítanak a szerkezeti szerelvények (lásd az 1.2.1 szakaszt) járműre való rögzítésére használt minden fajta tartószerkezetek.
9.7.3.2 Tartányjárművek, battériás járművek és tankkonténert, leszerelhető tartányt, mobil tartányt, MEG-konténert vagy UN MEG-konténert hordozó járművek esetén a rögzítőelemeknek a megengedett legnagyobb töltési tömeg mellett a következő, külön-külön fellépő, statikus erők elviselésére kell alkalmasnak lenniük:
– menetirányban: a legnagyobb bruttó tömeg kétszerese szorozva a nehézségi gyorsulással (g)18);
– vízszintesen a menetirányra merőlegesen: a legnagyobb bruttó tömeg szorozva a nehézségi gyorsulással (g)18);
– függőlegesen felfelé: a legnagyobb bruttó tömeg szorozva a nehézségi gyorsulással (g)18); és
– függőlegesen lefelé: a legnagyobb bruttó tömeg kétszerese szorozva a nehézségi gyorsulással (g)18).
Megjegyzés: E bekezdés követelményei nem vonatkoznak az ISO 1161:2016 „1 sorozatú teherkonténerek – Sarok és köztes elemek című szabványnak megfelelő elforgatható rögzítőelemekre. Az ilyen rögzítőelemek járműhöz való erősítésére azonban vonatkoznak ezek a követelmények.
9.7.3.3 A tartányjárművek, a battériás járművek és a leszerelhető tartányt hordozó járművek rögzítőelemeinek a 6.8.2.1.11 – 6.8.2.1.13, a 6.8.2.1.15 és a 6.8.2.1.16 pontban meghatározott minimális igénybevételeket kell elviselniük.