< Előző | Tartalom | Következő >
7.1.7.3 A hőmérséklet-szabályozási előírások
7.1.7.3.1 Ezek az előírások vonatkoznak azokra az egyes önreaktív anyagokra, amelyekre 2.2.41.1.17 pont, egyes szerves peroxidokra, amelyekre 2.2.52.1.15 pont és egyes polimerizálódó anyagokra, amelyekre a 2.2.41.1.21 pont vagy a 3.3 fejezet 386 különleges előírása vonatkozik, és a csak hőmérséklet-szabályozással szállíthatók.
7.1.7.3.2 Ugyancsak ezek az előírások vonatkoznak azokra az anyagokra:
a) amelyeknek a helyes szállítási megnevezésben a 3.2 fejezet „A” táblázat 2 oszlopában feltüntetve vagy a 3.1.2.6 bekezdés alapján a „ HŐMÉRSÉKLET-
SZABÁLYOZÁSSAL” kifejezés szerepel; és
b) az anyagnak a szállításra felajánlott állapotában meghatározott ÖBH és ÖPH értéke (akár kémiai stabilizálással adják fel szállításra, akár anélkül):
i) önálló csomagolóeszközben vagy IBC-ben legfeljebb 50 °C; vagy
ii) tartányban legfeljebb 45 °C.
Ha egy olyan reaktív anyag stabilizálásához, amely normális szállítási körülmények között veszélyes mértékben fejleszthet hőt, gázt vagy gőzt, nem használnak kémiai inhibitort, akkor az anyagot hőmérséklet-szabályozással kell szállítani. Ezeket az előírásokat nem kell alkalmazni az olyan anyagokra, amelyek kémiai inhibitor hozzáadásával úgy vannak stabilizálva, hogy az ÖBH, ill. az ÖPH értékük nagyobb, mint az előző b) i), ill. ii) pontban előírtak.
7.1.7.3.3 Ezen kívül szükség lehet hőmérséklet-szabályozásra akkor is, ha egy normálisan hőmérséklet-szabályozást nem igénylő önreaktív anyagot, szerves peroxidot vagy olyan anyagot, amelynek helyes szállítási megnevezésében a „STABLIZÁLT” szó szerepel, olyan körülmények között szállítanak, ahol a hőmérséklet meghaladhatja az 55 °C-ot.
7.1.7.3.4 A „szabályozási hőmérséklet” az a maximális hőmérséklet, amelyen az anyag biztonságosan szállítható. Feltételezett, hogy a szállítás során a küldeménydarab közvetlen környezetében a hőmérséklet nem haladja meg az 55 °C-ot és ezt az értéket 24 óránként is csak rövid ideig éri el. A hőmérséklet-szabályozás megszűnése esetén szükség lehet vészhelyzeti eljárások alkalmazására. A „vészhőmérséklet” az a hőmérséklet, amelynél az ilyen eljárásokat meg kell indítani.
7.1.7.3.5 A szabályozási és a vészhőmérséklet meghatározása
A tartály típusa | ÖBHa)/ÖPHa) | Szabályozási hőmérséklet | Vészhőmérséklet |
Önálló csoma- golóeszközök és IBC-k | 20 °C vagy az alatt | 20 °C-kal az ÖBH/ÖPH alatt | 10 °C-kal az ÖBH/ÖPH alatt |
20 °C felett, 35 °C-ig | 15 °C-kal az ÖBHÖPH alatt | 10 °C-kal az ÖBH/ÖPH alatt | |
35 °C felett | 10 °C-kal az | 5 °C-kal az | |
ÖBHÖPH alatt | ÖBH/ÖPH alatt | ||
Tartányok | legfeljebb 45 °C | 10 °C-kal az ÖBH/ÖPH alatt | 5 °C-kal az ÖBH/ÖPH alatt |
a) Az anyag ÖBH/ÖPH értéke a szállításra kész csomagolásban
7.1.7.3.6 A szabályozási és vészhőmérsékleteket a 7.1.7.3.5 pont táblázata felhasználásával, az ÖBH, ill. ÖPH értékből vezetik le, amely definíció szerint az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél a szállításhoz használt csomagolóeszközben, IBC-ben vagy tartányban öngyorsuló bomlás, ill. öngyorsuló polimerizáció következhet be. Az ÖBH- t, ill. ÖPH-t azért kell meghatározni, hogy eldönthető legyen, vajon az anyagot alá kell-e vetni hőmérséklet-szabályozásnak a szállítás alatt. Az ÖBH, ill. ÖPH meghatározására vonatkozó előírásokat a „Vizsgálatok és kritériumok kézikönyv” II. Rész 28. fejezete tartalmazza.
7.1.7.3.7 A szabályozási és vészhőmérsékletek a már besorolt önreaktív anyagokra a 2.2.41.4 bekezdésben, a már besorolt szerves peroxid készítményekre a 2.2.52.4 bekezdésben vannak feltüntetve.
7.1.7.3.8 A tényleges szállítási hőmérséklet lehet alacsonyabb, mint a szabályozási hőmérséklet, de úgy kell megválasztani, hogy veszélyes fázisszétválás ne következhessen be.